A szigeten álló város 7 km2, de törvényhatósága alá további területek is tartoznak, mint például: Burano, Murano, Torcello. Velence, a „Lagúnák királynője”milliárdnyi fa cölöp segítségével emelkedik ki a tengerből, melyeket a Dolomit hegység erdeiből vágtak ki. A cölöpöket az iszap alatti agyagba és a hordalékba erősítették bele, majd a tetejükre márványt réteget raktak, amely nem engedette át a nedvességet. A levegőmentes, vízzel átitatott fenékréteg megállította a korhadást, így maradhatott fent az alapzat évszázadokon át. A város hangulata lenyűgöző, a történelmi negyed magával ragadja a látogatót. A turistákat a szűk utcák, a régi házak, a hatalmas kupolák a látogatók többségét lenyűgözi, ám néhány látogatóban hiányérzetet kelt. A mesebeli várost legtöbben úgy képzelik el, hogy a régi, klasszicista, barokk és reneszánsz épületek felújítva pompáznak majd, ám ez sajnos nem így van. Az épületek többsége több száz éves, és látszanak rajtuk az idő nyomai. A velencei sétánk alkalmával láthatunk olyat is, hogy a szűk kis utca felett, két házat összekötő madzagon száradnak a helybeliek ruhái.

Éghajlata:

Velence éghajlata változékonyabb és szélsőségesebb annál, amit a mediterrán fekvése indokolna. Jellemző a sok csapadék, amely akár hirtelen jött nyári zápor formájában is lehullhat. A legcsapadékosabb hónap az április és a november.

A Szent Márk tér (Foto: Flickr by Stoper)

A meleg nyarakat fülledt párás idő jellemzi, a teleket pedig a fogvacogtató hideg. Párás időnek köszönhetően nem ritka az sem, hogy Velence városa ködbe burkolózik. A város éghajlatát a bora (Adria felöli hideg légáramlat) és a sirokkó (Észak-Afrika felöl érkező, forró, fülledt szél) jelentősen befolyásolja.

További képes információk Olaszországról

További információk magyarul Velencéről

További információk olaszországi szállásokról